Polgármester és alpolgármester

 Szakács-Paál István - Székelyudvarhely polgármestere

Szinusz 3as

Tisztelt Székelyudvarhelyiek!

Szakács-Paál István vagyok, városunk polgármestere. Szerencsés embernek tartom magam: szüleim és nagyszüleim tisztességre, becsületre, hitre tanítottak meg, az emberi méltóság, a munka fontosságát és értékét nevelték belém. Édesapám pedagógus, matematikatanár, édesanyám közgazdász, számviteli szakértő.

2002-ben végeztem a Tamási Áron Gimnáziumban, matematika-fizika szakon. A Gimiben töltött 4 év meghatározó volt számomra: emberileg és szakmailag is olyan alapot adott, amire most is bátran és büszkén építkezhetem. Ezután 15 év Kolozsvár következett. Német nyelvű közgazdaság alapképzés, vállalati pénzügyek mesterképzés, és az első vállalkozásom, amely tőzsdei kereskedéssel foglalkozott. Amikor azt mondom, hogy kívülről-belülről ismerem a vállalkozói világot, akkor arra gondolok, hogy elméleti szinten is kitanultam a „szakmát”, és gyakorlati szempontból is beleláttam ennek pontos működésébe. 15 Kolozsváron töltött év után hazaköltöztem Székelyudvarhelyre, elsősorban azért, mert szeretem a szülővárosomat, mindig is hittem abban, hogy itt van jövő, és mindig is tudtam, hogy hosszú távon itt akarom építgetni személyes és közösségi életemet is.

Hét éven keresztül, indulásától kezdve vezettem a Harghita Business Center vállalkozói inkubátorházat. Nincs az az egyetemi képzés és szakmai tréning, amely annyit taníthatna a vállalkozói szektorról, mint amennyit az intézmény menedzsereként tanultam.

Közel 200 udvarhelyszéki céggel volt lehetőségem együttműködni: megismertem informatikusokat, építészeket, tervezőket, grafikusokat, kommunikációs kreatívokat, baristákat, vendéglátósokat, rendezvényszervezőket, pályázatírókat. De megismertem azt az egyedülálló udvarhelyi közösséget is, amely a jég hátán is megél. Szeretem ezt a közösséget, jól érzem magam benne. Legyen szó szakmai konferenciáról, színházbemutatóról, városnapokról vagy squash-bajnokságról, engem feltölt az, ha az emberek között lehetek.

Innen már csak egy lépés volt a politikai szerepvállalás. Mert lehetőséget láttam abban, hogy egy másik szerepben képviseljem és támogassam ezt a közösséget. 2022-ben csatlakoztam az RMDSZ-hez Antal Lóránt szenátor meghívására – a Szövetség székelyudvarhelyi szervezetének alelnökeként. Ez volt az az év, amikor az udvarhelyi szervezet tágra nyitotta kapuit, és tudatosan elkezdett tenni azért, hogy visszaszerezze az emberek bizalmát. Erre a nyitásra válaszoltam, amikor csatlakoztam a csapathoz.

2024 áprilisában a székelyudvarhelyi RMDSZ – példamutató módon kezdeményezett – nyílt előválasztásán az udvarhelyiek megválasztottak a szövetség polgármesterjelöltjének, majd a júniusi helyhatósági választásokon Székelyudvarhely polgármesterének.

Ezúton is köszönöm az udvarhelyiek bizalmát, ígérem, hogy csapatommal együtt minden nap azért fogunk dolgozni, hogy ezt megháláljuk!


 Dávid Endre - Székelyudvarhely alpolgármestere 

David endre alpolgarmester

Székelyudvarhely az otthonom. Itt születtem, itt nőttem fel, és itt játszottam gyermekként a Bethlen-negyedi parkban. Ma is itt játszom a gyermekeimmel, hogy átéljék ugyanazt vagy legalábbis valami hasonlót, amit én is átéltem annak idején. Emlékszem, gyerekként a bádogüzletből üvegben hordtam haza a vizet, mindig csak hármat, mert akkor még ennyit bírtam el. Az élet messze vitt innen: Csíkszeredában, Kolozsváron és Dániában tanultam, majd a munka és önkéntesség által még tovább sodródtam: Amerikába, Ázsiába és Afrikába. Végül rájöttem, hogy hiába a távoli vidékek, gyökerek nélkül az ember igazán sehol sem találhatja meg igazán önmagát. A nagyvilágban kétféle embert láttam: a „bárholembereket”, akik bárhol megállják a helyüket, nincs szükségük gyökerekre vagy otthonra, és a „valaholembereket”, akik csak otthon, egy adott közösségben tudnak igazán kiteljesedni. Rá kellett jönnöm, hogy én „valaholember” vagyok – és ez vezérelt haza Székelyudvarhelyre, hogy itt építsem tovább a jövőmet.

A közösségért végzett munka iránti érdeklődésem és elhivatottságom régóta meghatározza az életemet. Számomra a politika mindig a legnemesebb hivatás volt, amit az ember választhat. Kossuth, Széchenyi vagy Orbán Balázs példája is arra emlékeztetett, hogy az igazi politika az államférfiak által, a közösségért végzett szolgálat. Talán naivan, de sosem értettem, miért cseng sokaknak negatívan a politika szó, hiszen számomra a politika az a keret volt, amelyben a munka a legnemesebb formájában valósulhat meg, hiszen az öncélúságtól mindig mentes. 

A közelmúltban, a székelyudvarhelyi RMDSZ által szervezett Köztér Napok alkalmával egy különös pillanat fültanúja voltam. Két régi ismerős futott össze, egyikük így szólt: „Legalább tíz éve nem láttalak, pedig egy városban lakunk.” Ez az egyszerű találkozás erősített meg abban, hogy mennyire fontosak az ilyen személyes kapcsolódások, események, amelyek egy közösség igazi, mély értékét jelentik. Ha olyan várost építünk, ahol a közösségi terek és lakónegyedek támogatják az ilyen találkozásokat, akkor valódi közösségi élményt nyújtunk – teret adunk az embereknek, hogy újra egymásra találjanak. Székelyudvarhely történelmi időszak előtt állhat, hiszen a munka keretei adottak, az RMDSZ ernyője alatt most újra naggyá és erőssé válhatunk.

Én azt tűztem ki célul, hogy Székelyudvarhelyt valódi, élő közösséggé tegyük, ahol senki sem marad észrevétlen vagy gondoskodás nélkül, ahol mindenkinek kijut egy meleg ebéd és egy meleg otthon. Városunk akkor halad jó úton, ha mindannyian büszkék lehetünk rá: arra, hogy olyan közösségben élünk, amely megbecsüli tagjait, támogatja fejlődésüket, és lehetőséget ad számukra, hogy egymásra találjanak. 

A politika nekem ma is egy nemes ügyet jelent. Az igazi államférfiak példáját követve azon dolgozom, hogy Székelyudvarhely lakói büszkék lehessenek erre a városra, hogy minden döntésünk az emberek érdekét szolgálja. Mert mi magunk vagyunk Székelyudvarhely. Együtt teremthetünk olyan várost, amely méltó a történelmünkhöz, és amely a jövőben is biztos otthont nyújt mindannyiunknak.

Bízom benne, hogy alpolgármesterként ma már nemcsak a három üveg vízzel birkózom meg, hanem a város jövőjének felelős hordozásával is.