Bizniszvitamin: Na, ne viccelj! – székely nemi szerepek és sztereotípiák

Nincs humorérzéked, nem érted a viccet – hányszor halljuk ezeket a mondatokat, jellemzően akkor, amikor valaki velünk kapcsolatban igyekszik humorizálni, és (ahogy szintén mondani szokás), nevetünk, nevetünk, de nem egyformán. A humorról mint kommunikációs formáról talán keveset beszélünk, de annál gyakrabban alkalmazzuk, hiszen a tréfa számtalan helyzetben hasznunkra lehet. Amikor csak egyszerűen fel szeretnénk vidítani valakit, amikor elütnénk egy megjegyzés élét, vagy amikor úgy mondanánk (nem túl kecsegtető) véleményt másokról, hogy azért az még ne legyen sértés.

Itt, Székelyföldön vajon mivel szeretünk (és mivel nem) viccelni? Mi az, amin nevetünk, de nem egyformán? Egyáltalán, érdemes ebbe jobban belemenni, vagy elég csak annyival elintézni, aki a “nem egyformán” csoportba tartozik, hogy “nincs humorérzéke”?

Dr. Gergely Orsolya, a Sapientia EMTE adjunktusa úgy gondolja, hogy nem elég. És megkísérli megfejteni, hogy a székely karikatúrák vajon mit árulnak el arról, ahogy a közösség nőkről és férfiakról, társadalmi szerepekről gondolkodik. Nem vicc!

FONTOS: az eseményre CSAK 25 személy tud helyet foglalni!

—-

Más napokon is várunk:

március 8-án dr. Soós Anna matematikus, BBTE-rektorhelyettes lesz a vendégünk:

március 9-én Gyéresi Júlia, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, beszédtechnika tanár tart előadást:

a március 10-i kerekasztal-beszélgetés vendégei Varga Zsuzsa vállalkozó, Kiss Kató ügyész és Tornai Gabriella, a Manó-ház alapítója lesznek:

március 11-én Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság (közismertebb nevén: a DSP) vezetője: