Homonnai Nándor makói képei

A Homonnai Fényképészeti Műterem

A neves makói fényképészeti műtermet Homonnai Nándor alapította 1904-ben. Ekkor költözött felesége, Spitzer Berta szülővárosába, mert Csanád vármegye székhelye polgárosodó lakosságával megélhetést tudott biztosítani családjának.
Homonnai Nándor 1880. január 16-án született Székelyudvarhelyen. A család eredeti neve Springer volt, ezt magyarosították Homonnaira „a felvilágosodás és testvériesülés spontán szándékában”. Az édesapa 48-as honvéd volt, akinek fia Kolozsvárott tanult, onnan került Makóra. Szorgalmával gyorsan beilleszkedett a helyi társadalomba. Minőségi, igényes munkájával maga mögé utasította a város többi műtermét. Remek emberábrázoló fotográfus volt. Szakértelmét Móra Ferenc is elismerte, hiszen kiszombori ásatásai alkalmával felkérte fotografálásra.
1914-ben a Deák Ferenc u. 3. szám alatt felépítette új, korszerű műteremházát, mely egyben a család otthona is lett. Feleségével három gyermeket neveltek, Zoltánt, Ibolyát és Magdolnát.
1916–18-ban már a Nagy Háborúból küldte haza leveleit és fotóit, levelezőlap formában. Fia visszaemlékezése szerint az orosz fronton a IV. hadsereg felderítő fényképésze volt. Ezt érdemben nem sikerült bizonyítani a történeti kutatásnak, de több több háborúban készített fényképét is ismerjük.
Makói műterme tovább működött, hiszen a háború alatt családok örökítették meg magukat és küldték ki a harctéren szolgálóknak, vagy a bevonuló esetleg a szabadságos katona állt a fényképező elé egyenruhában. Szűcs Ferenc huszárról, az első makói hősi halottról is Homonnai „fényírdájában” készült el az utolsó felvétel.
A háború utáni nehéz években a fényképészek helyzete is rosszabbra fordult. Legismertebb képeit mégis ezekben az években fotografálta. Így pl. József Attila, a Juhász Gyula, Móra Ferenc portrék. Képein az 1920-as évek alföldi megyeszékhelyének társadalma jelenik meg, egy-egy kültéri fotóval, amelyeken épületek, tanyák, állatok, események… fedezhetők fel.
Homonnai Nándor 1927. július 2-án váratlanul elhunyt. Munkáját felesége és fia, Zoltán – aki József Attila osztálytársa volt hetedikben – folytatta. Osztálytársa nővéréhez, József Etelkához még szerelmes verseket is írt. József Attila pedig a Nő a tükör előtt c. versét Homonnai Magdinak fogalmazta.
Homonnai Zoltán megtanulta a fényképezést édesapjától és a fővárosi mesterektől. Az egyetemen viszont medikusnak készült. A családfő halála azonban félbeszakította tanulmányait és hazatért, hogy vezesse a műtermet. Makó adta lehetőségeket szűknek érezte, több alkalommal elhagyta a várost, majd újra visszatért, de a műterem továbbra is magas színvonalon dolgozott. 1936-ban meghalt Homonnai Nándorné, és a műtermet sógora, Róth László vette át, aki még az alapítótól tanulta a mesterséget.
A Homonnai hagyatékot egy részét még az 1950-es évek legelején a makói múzeum igazgatója dr. Péter László mentette meg a pusztulástól, majd az 1980-as években dr. Halmágyi Pál igazgató több ezer üvegnegatívot mentett meg a pusztulástól a Homonnai ház bontásakor. Az anyag feldolgozását az 1990-es évek elején Szűcs Tibor fotóművész kezdte meg, dr. Szabó Magdolna néprajzkutató segítségével. Munkájuk eredménye egy kiállítás és a Fotó Homonnai c. kiadvány a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában.
A teljes zselatinos üveglemez állományt Halász Tamás, a Makó anno… kötetek szerkesztője digitalizálta és tette kutathatóvá a 16616 darabos gyűjteményt 2014-ben. A 2018-ban megnyílt a Kisvárosi ikonok – Makói életképek a Homonnai fényképészcsalád szemével c. időszaki kiállítás a fényképeken túl, a műterem megmaradt, tisztított, konzervált a pusztulástól megmentett emlékeiből összeállított válogatás.

Forgó Géza