Ünnepi szimfonikus hangverseny

A Székelyföldi Filharmónia 2021 október 24-re tervezett szimfonikus hangversenyének műsora az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra szeretne reflektálni, emlékezni. Ezért jutott a választás Beethoven két emblematikus művére: az Egmont nyitányra és az V. szimfóniára.

Beethoven Egmont-nyitánya Lamoral Egmont gróf hősi történetét dolgozza fel. Egmont szembeszállt a népét elnyomó II. Fülöp spanyol királlyal, ám a király az egyház segítségével elfogatta, majd eretnekség vádjával bebörtönözték és kivégezték. Halála tömeges méretű tiltakozó megmozdulásokat eredményezett, melyek végül Hollandia függetlenségének elnyeréséhez vezettek. A nyitány sötét színekkel és fájdalmas dallamokkal indít, majd az igazságért való harc ábrázolásán és a hős halálát megjelenítő rész után jutunk el a dúr hangnemű befejezésig, mely a morális győzelem fontosságát emeli ki: bár a szabadságért küzdő Egmont grófot kivégezték, a szabadság eszméjét nem lehet elfojtani, az tovább él. Az Egmont-nyitány az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt legtöbbször felcsendülő zeneművé vált. Október 23-án a rádió épületénél kialakult harcok miatt lehetetlenné vált az adás további készítése és sugárzása a rádió épületéből, ezért alkalmi stúdiót kellett kialakítani a parlament épületénél. A kéznél levő pár lemez között volt Beethoven Egmont nyitánya is, melyet a különböző rögtönzött riportok és adások között játszottak le. Beethoven műve a rádióadást hallgatókban visszavonhatatlanul összeforrt az 1956-os forradalommal.

Beethoven V. szimfóniája a szerző halála után jóval később kapta meg a „Sors” jelzőt, Beethoven életében és utána még évekig senki sem nevezte a művet Sors-szimfóniának. A szimfónia egyértelműen tele van a francia forradalomra utaló zenei és kézzel írott szöveges utalásokkal is: az első tétel melléktémája (motívuma) a híres La Marseillaise tükörfordítása, a zeneszerző az utolsó tételben az egyik motívum fölé kézírással a következőt írta: „la liberté”. Beethoven által – a mű bemutatója után körülbelül 9 évvel – beírt metronómszámok is azt erősítik meg, hogy itt szó sincs a „Sors” vagy bárki más kopogtatásáról, az előírt tempó gyorsasága ezt nem teszi lehetővé. A szimfónia c-mollban lett megírva, mely abban a korban egyértelműen a tragikus hangvételű művek hangnemének számított. Az egész alkotás tulajdonképpen egy rendkívül intenzív, erőteljes és elkeseredett küzdelem a szabadságért és az igazságért, mely fogalmak, értékek és célok – az Egmont nyitányhoz hasonlóan – az utolsó tétel kirobbanó, győzelmes és fényes C-dúrjában válnak kézzelfoghatóvá, valósággá.

A hangversenyen ősbemutatóra is sor kerül: elhangzik Könczei Árpád Töréspontok című műve, mely szoprán szaxofonra és szimfonikus zenekarra íródott. Az est szólistája a kiváló szaxofonművész: Réman Zoltán.

Az ismertető szöveget írta Vass András, az est karmestere
(Pannon Filharmonikusok Pécs – állandó karmester)