Szarmaták – mítosz és valóság

SZARMATÁK: mítosz és valóság – Az ókori szarmaták régészeti hagyatéka és az újkori lengyel nemesi képzelet

A kiállítást megnyitja: Szabó Dénes Kristóf, az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark régésze

Kr.e. 3. századtól a különféle szarmata népek egyre erőteljesebben nyomultak nyugat felé, míg végül a mai Magyarország területén is megtelepedtek, ahol négyszáz éven át fontos szerepet töltöttek be, gazdag régészeti hagyatékot az utókorra hagyva. A hunok birodalmának felbomlása során a szarmaták királyai (Beuca és Babai) vereségeket szenvedtek az osztrogótoktól és ezzel a szarmaták kárpát-medencei ismert története véget ért, idővel beolvadtak a kora középkorban betelepülő más népcsoportokba.
A szarmaták emlékezetét ápolta, hogy a kora újkori lengyel nemesség a szarmatáktól eredeztette magát, ezen alapult a lengyel szarmatizmus ideológiája. A szarmata leszármazástudat a magyar nemesi ideológia szkíta és hun leszármazástudatával is párhuzamba állítható. Mivel a lengyelországi népesség közel tizede nemesember volt, a szarmatizmus széles körben formálta a lengyel népi-nemzeti öntudatot.

A régészeti és képzőművészeti műtárgyakat egyaránt felvonultató kiállítás a lengyelországi Tarnówi Regionális Múzeum, valamint a magyarországi Ferenczy Múzeumi Centrum (Szentendre), Koszta József Múzeum (Szentes), Tari László Múzeum (Csongrád), Türr István Múzeum (Baja) és az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark közös projektjeként valósul meg a Haáz Rezső Múzeumban